Természetesen, amikor egy új, számunkra teljesen ismeretlen városba érkezünk, az első mindig az, hogy szét nézünk benne. Ebben a hangulatos mediterrán városban azonnal szembe tűnik számunkra a zegzugos óváros, kicsi, szűk utcáival, több egymás után található szép tér rajta pompás épületekkel, templomokkal, szökőkúttal. Ekkor általában elgondolkozunk azon, hogy vajon honnan ered mindaz a sok szépség, és milyen jó állapotban is maradt fent. Hány század történelmét is látta egy egy épület, vagy mi állt annak helyén
Valencia városa már több mint 2000 éves város. A Turia folyó és mellékágai által kialakított kis szigetekre épült. A város az évszázadok során nagy átalakulásokon ment át, lakossága folyamatosan nőtt és idöszakonként csökkent.
A város a Földközi tenger partján fekszik, kellemes mediterrán éghajlatával kb 800 ezer fős lakosságával egy nagyon jól élhető város. Aki egyszer már itt járt biztos, hogy szeretne még egyszer ide visszajönni ha nem is lakni de meglátogatni, és új dolgokat felfedezni.
Mi az amit feltétlenül ne hagyjunk ki ha itt járunk:
Estación del Norte (Északi vasúti pályaudvar). A pályaudvar 1917 óta áll ezen a helyen, korábban egy kisebb vasútállomás már volt Valencia belvárosában a mostani polgármesteri hivatal előtti téren, amelyet megszüntettek, amikor felépítették az új, 15 ezer m2 -es új épületet. Az építésze Demetrio Ribes építészmérnök volt és az Északi vasúti társaság megbízásából építették ezt a valenciai modernista stílusban készített épületet.
A volt kávéházát mindenki szíves figyelmébe ajánlom hiszen nagyon szép mozaikokat láthatunk benne, a legnagyobb pedig az Albufera tavat ábrázolja.
Posta épülete (Edificio de Correos y Telégrafos)
A Polgármesteri hivatal terén található csodás épület 1923-ban került átadásra, a rajta található 1922-es évszám ellenére. Az épületen a homlokzaton középen az 5 kontinenst jelképezö szoborcsoportot találhatunk, és felette pedig az akkori spanyol királyi címert. Ma már nem nagyon tudunk bemenni, mert nemrégen alakították át kulturális programok helyszínévé és csak néha van nyitva de ha sikerül bejutunk a terembe, akkor ne hagyjuk ki a csodás ólomüveges mennyezetet, amelyen a valenciai címeren kívül megtalálható még a 48 spanyol provincia (megye) címere is. Az épület helyén korábban a halásznegyed lepusztult házai álltak, de az 1920-as évek városfejlesztési terveinek köszönhetöen több új épületet is felépítettek, köztük a posta épületét is.
A mai polgármesteri hivatal épülete két épületböl került kialakításra: a régi Mayoral érseki iskolákból, a "A tanítás iskolája"-ból és a XX század harmincas éveiben készült épületből amely Francisco de Mora y Berenguer és Carlos Carbonell Pañella építészek munkája.
Az első blokk általános akadémiai stílusú, a főajtókon barokk elemekkel, a 20. században épült pedig a tradicionalizmust manierista elemekkel ötvözi. Ebbe az épületben a Városi tanács 1934-ben költözött. Itt található a Városi Levéltár és a Várostörténeti Múzeuma és a különböző közigazgatási hivatalok.
Az épület modern és monumentális. Díszítése bőséges föleg valenciai elemekkel. A főhomlokzat közepén egy torony található, amelyben az óra van. Belül kiemelkedik a Kristályterem és az ülésterem, valamint a nagy márványlépcső. Kívülről két, mázas csempével borított elliptikus kupolát láthatunk, valamint a főszint központi testét lefedő nagyméretű erkély emelkedik ki.
A Központi piac (Mercado Central)
El sem hinnénk hogy ahol most a Központi vásárcsarnok épülete áll, már az arab korban piacokat tartottak, viszont egészen a XX. század elejéig nem állt épület inkább csak mozgó árusok összetákolt bodékból árultak.
Ezen a helyen tartottak gyüléseket, és néha még kivégzéseket is az elmúlt századokban.
Az az épület amit most látunk valenciai szecessziós stílusban készült és 1914-ben tervezték Francesc Guàrdia i Vial és Alexandre Soler i March, barcelonai építészeti iskolákban képzett építészek. Viszont több változtatás után, a munka kivitelezése Enrique Viedma Vidal valenciai építészre maradt, aki 1928 januárjában fejezte be a munkálatokat. 2004-ben restaurálták és modernizálták az egész épületet.
A központi vásárcsarnokban 1200 árusító hely van, ahol mindenféle élelmet megtalálhatunk a haltól a tenger gyümölcsein keresztül, mindenféle zöldséget és gyümölcsöt, húst és felvágottakat, és egyéb finomságokat mind saját fogyasztásra, mind az éttermek ellátására.
A piac épülete igazán különleges egységet alkot fémszerkezetével, szép kupolájával, festett üvegabalakaival, fémoszlopaival. Ha csak a szerkezetét tekintjük azt is hihetnénk hogy egy vasútállomáson vagyunk hiszen a tetöt tartó vasszerkezet arra emlékeztet bennünket.
A piac hétfötöl szombatig minden nap reggel 7 és 15 óra között tart nyitva.
A piac hétfötöl szombatig minden nap reggel 7 és 15 óra között tart nyitva.
A Katedrális (la Catedral)
Tudtad, hogy a Szent Kehely a valenciai katedrálisban található? És hogy az első spanyol reneszánsz egyik legfontosabb képi alkotása is itt található? És hogy a Katedrális Múzeumban Maella vagy Goya festményeit is megtalálhatjuk? A Miguelete (Mihályka) toronyba 207 lépcsőfokon keresztül jutunk fel? Vagy miért is kell 9 kört megtenni a katedrálisban a terhes kismamának aki ide látogat?
Egy ókori római templomra épült, amely később mecsetté vált, de a katedrális valójában gótikus stílusú bár számos elemet őriz a különböző időszakokból, a romántól a barokkig. A jelenlegi templom munkálatai a 13. században kezdődtek és alaprajza latin keresztet formáz. A 15. században felépült a Káptalanház (ma a Szent Kehely kápolna), a kupola, a Miguelete és az Apostolkapu. Szintén figyelemre méltó a barokk stílusú Barokk (Vas) kapu (Puerta de los Hierros) és a román stílusú Puerta del Palau vagy Almoina. (Palota vagy Almoina kapu).
A katedrálist I. Jakab aragón király kora óta szentelték Mária mennybemenetelének. Falai és ajtói olyan értékes kincseket is védenek, mint a Szent Kehely. A dokumentáció és a régészeti tanulmányok arra mutatnak, hogy a Valenciai Grál az, amelyet Jézus használt az utolsó vacsorán és II. János Pál és XVI. Benedek ezt az ereklyét használták az Eucharisztia bemutatására valenciai látogatása során. A kehely Keleti eredetű polírozott achátpohár. A hagyomány szerint az utolsó vacsora után Szent Péter Rómába vitte, és az őt követő pápák ott tartották egészen II. Szent Sixtusig. Majd onnan Huescába került és a muszlim invázió idején a kelyhet a Pireneusokban rejtették el, és Nagylelkü Alfonz volt az aki Valenciának adta a kelyhet, vagyis pontosabban elzálogosította, és azt a mai napig a Szent Kehely kápolnában örzik.
Mária Bazilika (Basílica de la Virgen de los Desamparados)
A város egyik védőszentjének felszentelt templom, amely a 17. században épült fő vallási gyűlések helyszíne, és egyben egy csodás barokk alkotás. Diego Martínez Ponce de Urrana 1652 és 1667 között építette. Jellegzetességei: ez az egyetlen templom a történelmi központban, amely nem régi plébániákra vagy kolostorokra épült, hanem teljesen új építésű. A kupola nem a központban található, hanem közelebb került a katedrálishoz.
Építettek egy külön "öltöztető" kabint ami egy nagyon jelentős barokk elem és Spanyolországban az elsö ilyen.
Lépcsőn közelíthető meg, terét a Szűzanya-kép imádatának szentelték, és minden márciusban itt állítanak fel egy 12 méter magas szobrot, amelyet tele tüzdelnek virággal a Fallas ünnepségsorozat keretében.
Szent Jánosok Temploma (Iglesia de los Santos Juanes)
A Központi Vásárcsarnok mellett elhaladva jutunk el a Szent Jánosok Templomához (Iglesia de los Santos Juanes).
Tetején az "El Pardal de San Juan"-nal amely egy madár formájú szélforgó, és Vicente Blasco Ibañez híres valenciai iró egyik müvéböl az "Arroz y Tartana" regényböl lehet ismerös, ahol az író elmeséli, hogy a szegény családok gyermekeit, akiket már sajnos nem tudtak eltartani kivittek a piac terére és ott felmutattak a Szent János madarára, kérték a gyermeket hogy nézze egy kicsit és otthagyták. Ezek a gyermekek árvaházba kerültek, rendes ellátással.
Ezt a szomorú történetet az idegenvezetök mindig elmesélik ezen a helyen. Viszont érdekes az is hogy ennek a templomnak "királyi" jelzöje van amelyet az 1858 -as II Izabella által kiállitott dekrétummal kapott meg.
A templom helyén korábban régi arab mecset állt amelyere jó keresztény szokás szerint kis kápolnát húztak fel még 1240 elött. A mecset az arab városfalon kivülre került közel a Bab al-Qaysariya és a Culebra kapukhoz közel. Amikor a XIV. században megépítették a keresztény városfalakat a templom már azon belül került.
A templom maga valenciai gótikus stílusban épült a XIV és XVI században többször kiégett ezért újjá kellett építeni. A XVII század vége és a XVIII század elején kezdi elnyerni azt a formáját amit ma látunk, kissé barrokk stílusban. A gótikus valenciai stílus is megmaradt azért mégpedig magában a régi szerkezétében és föhajójában na meg persze a nagy vak rózsablakban, amely úgy is ismert mint Szent János O-ja. A külsö részt 1700 -ban újitották fel.
A piac térre nézö homlokzaton Szüz Máriát ábrázoló szobor található amely Jacopo Bertesi munkája , fölötte a toronyóra amely mellett a két Szent János áll, és a szélforgó vagyis Szent János madara amelyröl már korábban beszéltünk.
Antonio Palomino olasz festö barrok freskóit Valenciaszerte megcsodálhatjuk, a leghíresebbé vált freskói a nemrég felújított Sant Nicolás de Bari templomban találhatóak a Calle Caballeroson, de a Bazilika kupolája is az ö nevéhez füzödik, viszont kevesen tudják, hogy ez a festö a Szent Jánosok temploma miatt érkezett 1697 -ben Valenciába, a parrókia megbízta hogy a templom által elszenvedett tüzvész után maradt üres foltot beszínesítse.
1936 július 19 -én a Spanyol Polgárháború alatt a templom szinte teljesen leégett.
Ha módunkban áll érdemes ellátogatni ide, és természetesen bemenni, ahol ne lepödjünk meg, de a 10 zsidö törzs vezetöinek a szobrait is megtalálhatjuk.
La Lonja de la Seda - Selyemtőzsde Valencia
Ezt a várhoz is hasonlító szép épületet, valenciai gótikus stílusban kezdték építeni 1483 -ban Pere Compte és Joan Iborra építészek vezénylete alatt, a valenciai városvezetés megbízásából, és közel 60 évig építették, mert 1548 -ban lett kész. Modellként a Palma de Mallorcai Börzét használták és az eredménye az lett amit ma is látunk a valenciai Aranykorszak (XV század) gazdagságát jelképező nagyszerü építmény, amely annak a kereskedelmi forradalomnak köszönhető amelyen a valenciai polgárság a közékorban átment.
Ezt a várhoz is hasonlító szép épületet, valenciai gótikus stílusban kezdték építeni 1483 -ban Pere Compte és Joan Iborra építészek vezénylete alatt, a valenciai városvezetés megbízásából, és közel 60 évig építették, mert 1548 -ban lett kész. Modellként a Palma de Mallorcai Börzét használták és az eredménye az lett amit ma is látunk a valenciai Aranykorszak (XV század) gazdagságát jelképező nagyszerü építmény, amely annak a kereskedelmi forradalomnak köszönhető amelyen a valenciai polgárság a közékorban átment.
Egyesek szerint az épület három jól elkülöníthető részböl áll, mások szerint nem háromból hanem négyből áll. A lényeg hogy van egy ún. Sala de Contratación vagyis Üzletkötő terem, egy Torony vagy Torreón és a Consolat del Mar vagyis a Tengeri Konzulátus két szintes épülete, amelyhez tartozik egy Narancsliget.
Az üzletkötő terem csodás belső térrel, nyolc csavart oszloppal rendelkezik és ezek az oszlopok a terem mennyezetén mint pálmafák nyilnak szét, 15 árkádot formálnak betöltve az egész termet. Ebben a teremben volt a „Taula de canvis” vagyis Váltóasztal, a város első bankjellegü intézménye, amelyet 1407-ben állítottak fel.A toronynak három emelete van az alsó részen egy kis kápolna van, és a felsőbb emeleteket pedig néhanapján a csődbement kereskedők börtönének használták. Ezekre az emeletekre egy központi tengely nélküli csigalépcsőn lehet feljutni.
A Tengeri konzulátus épülete a XVI szádad elejei mivel reneszánsz elemeket is felfedezhetünk a díszitésében, a felső emeleten azt a csodás arany intarziás mennyezetet nézhetjük meg, amelyet a XIX század közepén hoztak át ide a régi Városházából
A Selyembörzét 1996 az Unesco világörökséggé nyiílvánította.
Nyitvatartási ideje:
- Hétfőtől péntekig 10-19 óra
- Hétfőtől péntekig 10-19 óra
- Vasárnap és ünnepnapokon 10-14 óra
Zárva: Január 1, 6, május 1, december 25.
Belépők
- Egyéni: 2 euró.
- Vasárnap és ünnepnapokon ingyenes
- Bónusz: 6€ három napig érvényes
- Vasárnap és ünnepnapokon ingyenes
- Bónusz: 6€ három napig érvényes
Torres de Serranos (Serrano Tornyok)
A Serrano tornyokat 1392-ben kezdte építeni Pere Balaguer, valenciai gótikus stílusban,a középkori Valencia egyik leggyakrabban használt és legdíszesebb bejáratának. 1865-ben a valenciai városfalakat lebontották és csak két kaput hagytak meg. 1586-tól 1887-ig börtönként működött.
A Serranos tornyokat védelemre és diadalívként is használták. Jelenleg itt zajló legjelentősebb esemény a Crida, a valenciai Fallas ünnepség megnyitója, amely minden év február hónap utolsó vasárnapján itt kerül megrendezésre.
Torres de Quart
Megerősített városkapunak is nevezhetjük, és mellette egy pár méteren még a régi városfal maradványait is láthatjuk.
Pere Bonfill építette, a nápolyi Castell Nuovo tornyainak mintája szerint; Remek példája a késő gótikus katonai építkezésnek. A város védőkapujának tervezték, 1874-ig a Mész torony nevet kapta mivel a 18. században megkövetelték, hogy a Valenciába érkező mész ezen keresztül haladjon át. A hátsó homlokzatot felfedték, hogy a belső tér látható legyen, egy ideig női börtönként használták, ezért is menekült meg az 1865-ös városfal lebontásakor.
A Quart-tornyok kulcsfontosságúak voltak a napóleoni csapatok megállításában az 1808-as franciák elleni szabadságharc során. Tornyain ma is láthatók az ágyú lövések nyomai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése