Valencia városának egyik legrégebbi vallásos ünnepe a Corpus Christi vagyis Úrnapja, amelyet már 1355 -ben elkezdtek ünnepelni.
A valenciai Úr Napja Barátainak Társasága és egyéb közintézmények támogatásával minden évben Úrnapjakor több programot is szerveznek.
Az Úrnapja katolikus főünnep az eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban (például Angliában és Walesben) a húsvéti időtlezáró pünkösdvasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá.A valenciai Úrnapja ünnepségsorozatnak nagyon nagy kulturális szimbólum rendszere van, úgyis ismert ez az ünnep mint a Festa Grossa, ahol katolikus, ünnepi és kulturális hagyományok fonodnak egybe és jól láthato a valenciai társadalmi rétegek együttléte.
Az úrnapja ünnep gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza. Az augusztiniánus rendi apáca Liège-i (másképp: Lüttichi vagy Cornilloni) Szent Juliana isteni sugallatra hivatkozva fordult az eucharisztiaünnep létrehozása érdekében a tudós dominikánus St-Cheri Hugóhoz, Jacques Pantaléonhoz (a későbbi IV. Orbán pápához) és Robert de Thoret liège-i püspökhöz. Ebben az időben a püspökök beiktathattak helyi egyházi ünnepet: 1246-ban Robert püspök zsinatot hívott össze és elrendelte a Corpus Christi ünnep évente történő megtartását. A rendeletet és az ünnephez rendelt liturgia egyes részeit megőrizte Anton Joseph Binterim Vorzüglichsten Denkwürdigkeiten der Christkatholischen Kirche című műve.
Általánosan elterjedt csak Juliana és Robert püspök halála után lett az ünnep. 1263-ban egy zarándok cseh pap szentmisét tartott a bolsenai Szent Krisztina templomban. Az átváltoztatás pillanatában kétség szállta meg, valóban Krisztus testévé válik-e a kenyér és a bor, amikor a megtört ostyából vércseppek hulltak a korporáléra (ostyaabrosz). A véres korporálét 1264. június 14-én Orvietóba vitték, ahol épp ott tartózkodott IV. Orbán pápa. A pápa 1264. szeptember 8-án Transiturus bullájában hirdette ki, hogy ezentúl minden évben a pünkösd nyolcadát követő első csütörtökön tartsák meg az úrnapja ünnepét.
Ennek az ünnepnek Valenciában, nagyon sok eleme van, az egyik ilyen fontos elem az ún. Rocas átszállítása a" "Casa de Rocas" -ból a Plaza de la Virgenre. A "Moma" tánca, a "momo"-kal körülvéve a "dolçaina i tabalet" (két hangszer) hangjára, az óríások, a Kocsik (las ROcas) felvonulás, a Vasárnapi Úrnapi körmenet, ahol a világ legnagyobb szentségtartóját viszik körbe, (600 kiló ezüstből és 8 kiló aranyból készült és a valenciai székesegyházban található).
Az ünnepségsorozat nagyon fontos elemei az úgynevezett "Roca"-k amelyek tulajdonképpen feldíszitett kocsik. A nevük eredetére vonatkozóan több elképzelés is van, az egyik a "roca" vagyis szikla szóval hozza őket kapcsolatba, mégpedig azok magassága miatt, viszont 1912-ben lekellett hogy kicsinyítsék őket, mert zavarták az akkori villamosok felső vezetékét. A másik elnevezés a Carro (kocsi) szóból származik, annak szójátéka: Rro-ca. Az első feljegyzések ezekről a feldíszített kocsikról, 1373 -ból származnak. Az évszázadok során több alkalommal is felújították őket, az egyik ilyen alkalom, és talán a legfontosabb 1958-59-ben volt, mivel az 1957 -es nagy valenciai árvíz során a viz közel négy méter magasan borította be a A "Casa de las Rocas"-t vagyis a "Roca-k házát", és nagy kárt okozott bennük.
A "Roca" gyüjtemény jelenleg 11 kocsiból áll, a legrégebbiek a XVI századból származnak, és van közülük egy ami már ebben a században került közéjük.
- La de San Miguel (1528) (Szent Mihály)
- La roca Diablera (1542) (Ördögi)
- La de la Fe (1542) (hit)
- La de la Purísima (1542) (Tisztaság)
- La de San Vicente Ferrer (1665) (Ferrer Szent Vince)
- La de la Santísima Trinidad (1674) (Szentháromság)
- La roca Valencia (1855) (Valencia)
- La de la Fama (1899) (Híresség)
- La del Patriarca San Juan de Ribera (1961) (Ribera Szent János Patriarca)
- La de la Mare de Déu dels Desamparats (1995) (Szüz Mária)
- La del Santo Cáliz (2001) (Szent Kehely)
Los gigantes (vagyis Óriások)
Szintén ehhez az ünnepséghez tartoznak, a tabalet és dolçaina zenéjére négy pár óriás bábú is átvonul a Casa de las Rocasból a Plaza de la Reinára. Ez a négy pár óriás bábú a négy kontinenst képviseli, Europát, Ázsiát, Afrikát és Amerikát. Azt jelentik, hogy az emberek a világ minden táján tisztelik az Oltári szentséget. Nem rég ezekhez az óriásokhoz még egy valenciai népviseletbe öltözött óriás bábú pár is csatlakozott.
A "moma" y los "momos" tánca
Valenciai hagyományokon alapuló nyolc táncos által előadott tánc, az erény (moma) és a hét fő bün közötti örök harcot kivánja szimbolizálni. A zene nagyon egyszerű, a "dulzaina" és "tabalet" hangjára, táncolnak, A "Moma" egy vallásos oktató tánc, amely a XVI-XVII században született.
A "moma" amely az erényt jelképezi, teljesen fehérbe öltözik, mialatt a "momos" akik a hét fő bünt jelképezik főleg pirosba és feketébe öltöznek, amely színnel a poklot és a gonoszt kivánják megtestesíteni. A tánc során a bünök és az erény küzdelmét mutatják be, aki végül győzedelmeskedik. Ahhoz hogy valaki ezt a táncot eltáncolhassa két feltételnek kell megfelelnie, az egyik, hogy ismerje a nem bonyolult viszont nagyon kimeritő tánclépéseket és a másik hogy saját "Moma" ruhája legyen, tehát a fehér ruha mindenféleképpen sajátjának kell lennie, állitólag az ezt az ünnepségsorozatot szervező társaság négy tagjának van saját Moma jelmeze. Mind a Moma mind a momok férfiak. Attól függetlenül, hogy a Moma jelmez lefátyolozott mennyasszonyhoz hasonlít. Kizárólag férfiak táncolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése